MEGLEPI ELJEGYZÉSEM – AHOGY ÁTÉLTEM

Minimum két típusú Szerelem létezik: az első ránézésre, földrengésszerű, lavinaként sodró, és a lassan kibontakozó, majd hirtelen ráébredő fajta.

Nos, nekem nem repkedtek az első találkozáskor pillangók a gyomromban, tele voltam előítéletekkel, mert ugye rengeteg sztereotípia kering a focistákról, amit persze mind hallottam már, mégis, hagytam magam sodródni az árral….. és milyen jól tettem.
A kezdés is különleges volt, mert a barátnőm édesanyja döntött úgy, hogy minket egymásnak teremtettek, így elintézte, hogy az útjaink keresztezzék egymást.
Lassú lépésekkel haladtunk előre a kapcsolatunkban, Tamásnak rá kellett döbbennie, hogy nem csak egy nyávogós szépségkirálylány vagyok, nekem pedig hogy ő az elbűvölő, megbízható, nagybetűs FÉRFI.
Így bontakozott ki egy régimódi, érdek nélküli szerelem, csak egymásért és önmagunkért, mázok és kifelé megfelelés nélkül.
Tomi csak most vallotta be (nem is nekem hanem a Nagymamámnak), hogy miután megismert rá 2 hónapra megkérte volna a kezem szíve szerint, na de mit gondoltam volna én? Nem merte elkapkodni, mert akkor még bizonytalannak érezte a válaszom, és milyen igaza volt, megvárta a megfelelő időt és alkalmat.

2017.07.07

Szeretem ezt a napot, hisz alapvetően is hetedikén születtem, így egyfajta szerencseszámként szerepel az életemben. Szerettem volna ezt a napot úgy is, ha csak egy átlagos péntek, felkelek, elvégzem a szokásos munkát a családi vállalkozásban és a szerelmem este elvisz vacsorázni, mert ez az utolsó Magyarországi randink mielőtt megkezdi pályafutását Lengyelországban.
Egy pillanatra sem gondoltam, hogy fontos nap lesz a mai az életemben. Sőt, amikor haza értem, Tomi épp azt mesélte, hogy egy jó barátja jövőre tervezi megkérni a barátnője kezét, és mi lenne, ha ő is ugyanazon a napon kérné meg az enyémet, örülnék-e neki?
Tudtam én, hogy ez egyfajta puhatolózás, de hogy már ma estére? 🙂

2017.07.07 19:30

Este 8 órára volt asztalunk a PomoDoroba, ami tőlünk 5 percre van! Az én kis picikém (így hívjuk egymást) már fél 8-kor a sarkamban állt, hogy indulunk, indulunk.
Nem értettem, gondoltam csak siettet ahogy szokott, mert hogy mindenhonnan véletlenül elkések. 🙂
De ez most utólag belegondolva más volt…
Több mint egy éve ismerem de talán 1x láttam fehér ingben… aznap újra…
Tudtam, hogy különleges este lesz a mai (persze nem, hogy ennyire) megadtuk a módját.
Mikor helyet foglaltunk az étteremben, akarva akaratlanul azt figyeltem, ahogy a pincérek bámulnak.. próbálják felvenni a szemkontaktust…
Gondoltam magamban, hogy itt ülök a párommal, miért néznek, nézzék inkább a szingli csajokat.
De mint kiderült, a Tomira „kacsingattak”, hogy minden ok, csak az én pillantásomba is belefutottak. 🙂
Miközben élveztük a tengeri risotto ízkánaánját, láttam, hogy Tomi nézelődik, helyezkedik és rettentő rossz dumákkal tereli a szót arról, hogy vajon miért is ilyen zaklatott?!
Mindent bevettem… ittam az összes szavát… 🙂
Pedig a való életben rosszabb vagyok mint Magdi anyus. Roppant kíváncsi, kicsit akár okoskodó, mindent azonnal akarok megtudni és/vagy elvégezni. Igazi főnyeremény. 🙂
Hiába a szuper képességeim, mégis az orromnál fogva vezetett Tomi 🙂
Épp a desszert érkezett amikor arról beszéltünk, hogy is fogjuk megoldani, hogy 800km fog elválasztani minket…
Tudtuk, hogy ez mindkettőnknek nehéz lesz, de azt is tudtam, hogy mindenben támogatni fogom Őt, erre Tomi hirtelen a következő mondattal válaszolt:
-Nini, ha így folytatod, lehet hogy jövőre elveszlek!
Nem értettem, csak azt mondogattam, hogy tessék? Mire érted?
Amire az a válasz érkezett, hogy nem vár jövő nyárig!
Ekkor pillantottam meg az asztalon (semmi túlzás) álmaim jegygyűrűjét a desszert mellett.
Ájulás közeli állapotot éreztem, csillagokat láttam és csak azt kérdezgettem, hogy igaz és tényleg, és ez most nem vicc?
Mire nagyon viccesen megszólal Tomi az asztal túloldalán, hogy „Állj már fel” és somolyog nagyon…
Ott a PomoDoro közepén, rengeteg emberrel körülvéve térdelt le a szerelmem és kérte, hogy tartsak vele egy életen át ❤️
Potyogtak a könnyeim, tudtam hogy Ő az, akit követek, bármerre tart.
Azt hittem, hogy ennél jobban nem szerethetem már, de rájöttem, hogy mégis. Egy olyan szintre lépett a kapcsolatunk, hogy nem tudok másképp beszélni rólunk, csak úgy, hogy MI! Mi ketten. Nincs többé Te és Én.

IGEN ❤️