Érdekes dolog az embernek túl lennie a saját esküvői ceremóniáján és buliján, amire hónapokat készült. 
Ez amolyan „légüres” tér. Tomi is, én is, de még a szüleink és a barátaink is napokat „lógtak a levegőben”, hogy most akkor nincs már mire készülni, nincs mire várni, de annyira jó volt, hogyan lehetne ezt valahogy megismételni, újra belekerülni abba a túláradó érzelemvilágba, abba az eufóriába.
Azt gondolom, hogy az eufória és a függőségek lehetnek ilyenek. Szerencsére én semmivel nem vagyok „függő” kapcsolatban, de a mostani hétvége után sejtem milyen érzés lehet. Viszont mint látjuk, megvan a megoldás, totálisan érzelmi túltengéses esküvőkre kell járni.
Sok gratulációt küldtetek, hozzászólásokat, sms-eket, email-eket, melyek szintén hozzájárultak a boldogságomhoz. Én vagyok a legszerencsésebb, hogy nem csak a családom és a barátaim, de az Instagram, Facebook és Youtube közösségem is egy nagy BoldogságBomba.
Azért néhányan írtátok, hogy jó-jó, de nem vagyok még fiatal a házassághoz? 22 múltam, idén töltöm a 23-at. Édesanyám 23 évesen lett várandós velem, és mindenkinek ilyen kapcsolatot kívánok a szüleivel. De persze a mai generációk általában kitolták a szülést akár a 30 éveikre, akár közel a 40hez, maga a házasság „intézménye” meg talán már nem is „divatos”.
Pár napja volt egy interjú velünk a Mokkában (TV2 reggeli műsor), ahol még most is a fülemben csengnek Tomi szavai, hogy: „a házasság csak egy papír”. No, ez a mondat, amit imádnak mondogatni indokként azok, akik félnek az elköteleződéstől, DE hallottátok Tomi milyen szövegkörnyezetben használta? Hogy mivel csak egy papír, ezért miért félne megházasodni, miért ne tenné meg, nem ezen múlik, úgyis együtt akarunk élni. Imádatos gondolkodásmód.
ELKÖTELEZŐDÉS. Én is épp egy hónapja gondoltam konkrétan erre a szóra. Lió a kutyusunk várhatóan (és remélhetőleg) akár 15-20 évet is eltölthet velünk, Ő is egy hatalmas elköteleződés. Egy kiszolgáltatott lény, akivel minden nap törődni kell, rajtunk függ, de ez az édes teher olyan érzelem bombát ad nap mint nap, amit azok nem tudnak, akiknek nincs négylábú kedvence. Vannak akik elmennek valami érzelem, pozitív szemlélet stb kurzusra (persze én is voltam ilyenen, nem is erről van szó), majd kapnak egy ötletet, hogy helyezz a zsebedbe egy kavicsot és napi többször fogd a kezedbe és olyankor mindig gondolj valami szépre, gondolatban köszönj meg valami jót valakinek stb. Hááát, ha van egy ilyen SzerelemBombád mint a mi Liónk, nem kell semmiféle kavics, csak ránézünk és azonnal oda-vissza rohangálnak a pillangók a hasunkban a hatalmas szeretet érzéstől. Így azt mondom, hogy nyugodtan köteleződj el, a Párodnak, az Állatkádnak, mert többet kapsz, mint amibe ez Neked kerül.
A másik, ami így bevillan az esküvőnk kapcsán… hogy ALIG VAN általunk készített FOTÓnk, illetve a barátaink is elfelejtettek fotózni.
Persze volt szuper fotósunk, akitől hamarosan megkapjuk majd a képeket (tényleg remélem, hogy mindenhol ott volt és mindenkit megörökített) mert hogy mi mind elfelejtettünk a telefonunkkal, a fotózással foglalkozni. Akárkivel beszélünk az esküvőről, mindenki azt mondja, hogy annyira pörgős volt (16tól reggel 7ig…), hogy mindenki csak sodródott a programokkal, bulizott, lazult, beszélgetett a rég nem látott ismerősökkel, hogy elfelejtette „dokumentálni” az estét. Pedig manapság előbb dokumentálunk és utána kezdjük élvezni az alkalmat, ha már biztonságban tudjuk a „dokumentációt”.
Számomra ez azt jelenti, hogy tényleg „NAGY BULI” volt, hiszen mindenki szimplán „csak” élvezte az éjszakát, elengedte magát és visszatért egy olyan világba, ahol a rohanó hétköznapok miatt lehet hogy gyerekkorában érezte így magát utoljára.
A következő erős érzelem a TÖKÉLETES NÁSZNÉP. Talán igaz a mondás, hogy „embert barátjáról” vagy én még kiegészítem, hogy „családjáról”. Szóval hogy Madarat Tolláról, Embert Barátjáról tudod a legjobban megismerni. Családilag Tomi is hasonlóan összetartó és őt mindenben támogató szülőkkel nőtt fel mint én, ezért hasonlóan kiegyensúlyozott lett és hasonló barátokat is gyűjtött maga köré. Ez meglátszott az esküvőn, hiszen én még ilyen rendezvényt nem láttam, ahol a 3-4 generáció együtt csinált mindent és a legnagyobb természetességgel és jókedvvel. Hogy a 60as évek zenéire ugyanúgy együtt ropta mindenki, mint az ACDC-re vagy a mai slágerekre, hogy a fiatalok megpörgették a kicsiket és az időseket is… le a kalappal. Természetesen külön köszönet Gönczi Gábornak és a Smile-nak, akik profi hangulatfelelősök, és mellettük még a pincérek is táncra perdülnek.
Nekem most csak egy kívánságom (kívánságcsokrom) van, az, hogy aki elkapta a csokrom, sőt a többi barátunk is akik még nem házasodtak, kapjanak tőlünk kedvet „esküvőzni” és meglátják, hogy ez még több boldogságot, kiegyensúlyozottságot, állandóságot, biztonságot és sok-sok érzelmet hoz a kapcsolatukba… és ezzel megoldódna a blogom elején felvázolt probléma és akár félévente lehetne egy ILYEN buli, éppen ezekkel az emberekkel, ezekkel a szervezőkkel és helyszínen.
Három lánykérés már volt is az esküvőnkön felbátorodva, gratulálunk Parti Regináéknak, Kárpáti Rebekáéknak és Egerszegi Lászlóéknak, várjuk a következő jó híreket és a meghívókat!
