SULI – KI A „MENŐ”?

A mai iskolás évek, nem tudom, hogy mennyiben különböznek a szüleink, nagyszüleink idejétől, de azt gondolom, hogy régen is voltak, most is vannak és a jövőben is mindig lesznek az osztályban, az iskolában „Menők”.
Ez szerintem főképp általános iskola felső tagozatára és a középiskolára csúcsosodik ki, ezen évek személyiség fejlődésében nagyon fontos, hogy mit tudunk kitaposni magunknak, és ez az élmény, érzés aztán a felnőtt létünkre is hatással lehet.

Mert hát KI a Menő?

Manapság (sajnos) általában a jól tanulók a kockák, stréberek jelzőt kapják és ritkán a menőt. Viszont akinek ciki a tanulás, de harsány, máris lehet Menő.
Szerintem egyáltalán nem ciki tanulni, egyre népszerűbb a következő mondás, amit abszolút osztok én is: az intelligencia szexi! Menők lehetünk úgy is, hogy fontosnak tartjuk a tanulást, emellett a személyiségünk, a viselkedésünk határozza meg azt, hogy mennyire leszünk népszerűek.

A Menőséghez a legfontosabb az ÖNBIZALOM, látszik, hogy jól érzik magukat a bőrükben, erő árad belőlük, lazák, pozitív élet szemléletük van, akár harsányak.

Szerintem, ahhoz, hogy ilyen önbizalomtól duzzadóvá válj, a legegyszerűbb út, ha otthonról hozod, ha úgy nőttél fel, hogy állandóan azt hallottad, hogy „ezt is meg tudod csinálni” vagy „erre is képes vagy” esetleg „jó vagy ebben”. Én szerencsés vagyok, hiszen én is, és édesanyám is ilyen szemléletben nevelkedtünk. Ráadásul az önbizalom alapja az is, ha egy biztos családi háttér áll mögötted, ha tudod, hogy van kire támaszkodnod, ha szükséged lenne rá. Persze ha bármi miatt nincs ilyen családi háttered, ezt kiépítheted egy barátságból, testvéri kapcsolatból.
Sőt, én megkockáztatom, hogy egy gyermek életében, még iskolás korban is szükség van bizonyos szabályokra, hiszen a szabályok egyben biztonságot is adnak, kiszámíthatóvá teszik a létet.
De nézzük az előbbieket az én esetemre levetítve. 🙂
Talán azt mondhatom, hogy a Menő kategóriába tartoztam (az önbizalmadhoz már az sokat tesz, ha Te így döntesz magadról 🙂 🙂 ), mivel nyitott voltam, pozitív, kellően laza ahhoz, hogy az osztályban mindenkivel beszélgessek, minden program tervezésnél, kivitelezésnél jelen voltam, ráadásul jó kapcsolatot ápoltam a kockákkal és a lazákkal is.

Én egyfajta ritka típusba, a „MenőKockába” tartoztam. 🙂 Szorgalmasan tanultam, mivel már ekkor céljaim voltak, támogató családi és baráti háttérrel rendelkeztem (ma is), ugyanekkor viszont a legnagyobb őrültségekben is részt vettem, sőt volt, hogy én találtam ki őket. 🙂

A legegyszerűbb egyébként úgy Menővé válni, hogy amikor egy új közösségbe kerülsz, vagy közösséget váltasz (akár iskola, sport csapat, színjátszó kör.. stb), a belépőd már önbizalmat, határozottságot, nyitottságot sugall, légy felszabadult és vidám. A pozitív élet szemléletűekhez, nevetősekhez, mosolygósokhoz vonzódnak az emberek, hiszen az idejüket nem „depis citromok” között szeretik eltölteni. A pozitív emberek bennünket is felfelé húznak.

Olyan ez, mint amikor új tanár jön, és az első néhány órán kell a legjobban teperni, hiszen akkor a jó dobozba kerülünk.
Azért mivel a jó hír nem hír, azért hadd meséljem el azt is, hogy én hogyan estem ki a Menő dobozból.
Mint tudjátok, 2014-ben én képviseltem hazánkat a Fülöp szigeteki Miss Earth világ versenyen, és érdekes módon saját középiskolás osztálytársaim ezt nem tudták nekem megbocsátani.
Mikor haza jöttem, az iskolatársak, tanárok mind gratuláltak, az élményeimről kérdeztek, viszont a saját osztálytársaim egész egyszerűen úgy csináltak, mintha levegővé váltam volna. Alig szóltak hozzám, inkább csak mögöttem sutyorogtak, mintha hirtelen két fejem nőtt volna.
Azt gondolom, hogy a közvetlen környezetem kezelte a legfurábban, hogy ő miért tudott kitörni, eljutni valahova, mikor ők nem. Erről szerintem sokan mesélhetnének még, például azok a kisvárosból, faluból, határon túlról érkezők, akik aztán megnyertek egy tehetségkutatót, általában őket sem fogadta vissza a mikrokörnyezetük. A tágabb környezetükre inspirálóan hatnak, a közvetlen közeliekből viszont irigységet vált ki.
Szerencsémre azért itt is voltak kivételek, hiszen legjobb barátnőim közül az egyik az óvódás kori társam, aki az általános és középiskolát is végigcsinálta velem és ma is összetartunk.
Mindenesetre a fentiekből még egy következtetést levonnék, azt, hogy a Menőséghez az is fontos, hogy nem szabad nagyon kitűnni az átlagból.
Ennek ellenére én azt mondom, hogy legyenek terveid, higgy abban, hogy meg tudod valósítani és tegyél is érte. Az eredmény így nem marad el!
Ha van kedvetek, írjatok kommenteket, hogy nálatok milyen klikkek vannak, milyenek az iskolás mindennapok, mit tesztek az esetleges napi túlélésért, illetve hogyan lettetek bizonyos klikkek tagjai vagy alapítói.